A közösségfejlesztési munkacsoport fő célja – kapcsolódva a Vörösiszap-kutatás 2020 kutatócsoport általános célkitűzéseihez –, hogy a vörösiszap-katasztrófa után kialakult új „közösségi minőséget” vizsgálja azon változások mentén, mint: közösségi szervezettség, tanulás, felelősségvállalás.

Milyen alapelvek mentén történik ez? A közösségfejlesztés átfogó célja ebben a realitásban nem lehet más, mint ennek az állapotnak a megváltoztatása a változásokhoz szükséges alapvető erőforrásokat jelentő emberek bevonása, tevékenységeik támogatása által.

Az európai közösségfejlesztési gyakorlatban egységes alapelv, hogy a közös célok elérésére irányuló közösségi cselekvések kollektív elemzése (tervezés-tanulás) alapvető eleme a közösségfejlesztési folyamatnak.

A beavatkozás célja nem kizárólag a cselekvésre, együttműködésre való ösztönzés, hanem a megértés és a tudatosítás elősegítése: lássák helyzetüket, ismerjék egymást, ismerjék fel közös problémáikat, határozzák el együtt közös céljaikat és tanuljanak az együtt megtett útból.

Noha ez logikusnak tűnik, mégis nem túl régi az a felismerés, hogy amikor a közösségfejlesztésben elért eredményekről beszélünk, szem előtt kell tartani, hogy az eredmények közösségi folyamatokhoz és a közösségek által kitűzött célokhoz kapcsolódnak, azok mentén azonosíthatóak.

Ennek alapján kifejezett hangsúlyt kapott az a közösségfejlesztői-szakmai törekvés, miszerint a közösségfejlesztői célokat és várt eredményeket, már a munka elején, hozzá kell kapcsolni az érintett közösség szempontjaihoz, és azokat az általuk használt terminológiák alapján kell értelmezni.

Ehhez a közösség céljait is szükséges megismerni, amely krízisek esetén átrendezettebb, mint nyugalmi állapotban. Mindegy mi billentette ki a közösséget egyensúlyából – közösségen belüli, kívüli konfliktus, természeti csapás, gazdasági válság – az első evidens célja a biztonság, az egyensúly visszanyerése. Ez a cél viszont nem egyezik azzal, amit nyugalmi állapotban jelölne ki, így a krízis-beavatkozások célkijelölésének is szakaszosnak kell lennie.

Mi történik a közösséggel krízishelyzetben?

• Biztonságvesztés – felborul a megszokott rend, az eljárásokban, a kapcsolatokban, az életvitelben, a szokásokban. Zavartság jelenik, óvatosság, visszahúzódás. Jellemző a mások alaposabb megfigyelése, viselkedésükből való következtetések levonása. Ez egyesével is komoly feszültségkeltő faktorok, amely feszültség a közösség kapcsolatrendszerének összetettségében jelentkezik;
• Bizalomvesztés – differenciálódnak a kapcsolatok, felértékelődnek a megbízhatónak ítéltek, melyek egyének és csoportok között is értelmezhető. A bizalom-változás az emberek közötti viszonyon túl, más területeken is jelentkezhet például az intézmények (pl. önkormányzat, egyház, civil szervezet, bíróság, rendőrség), az eljárások (pl. jog), a vezetők, vagy akár értékek felé irányultan. Ez utóbbiak együttes értelmezési kerete a közbizalom, melynek vizsgálatai szorosan kapcsolódnak a kapcsolatminőségen alapuló társadalmi tőke mérésekhez.
• Cselekvésképtelenség – a körülmények megváltozása (mértékétől függően differenciáltan) mindenkire hat. A kiváltott hatás ezzel együtt nagyon eltérő, keveseket ösztönöz cselekvésre, az emberek többségét a passzivitás felé tolja, szélsőségesebb, vagy időben elhúzódó esetben a totális blokkoltságba.
• Vezetőigény – a váratlanul és gyorsan érkező változás megnöveli a vezető iránti igényt, ami nem tehető egyelővé az ellentmondást nem tűrő irányítás igényével. Az érintett hivatalos szervek hierarchikus működése mellett, a lakosság közül is néhányan vezetővé formálódnak. Krízis helyzetben az válik vezetővé, aki határozott, információkat közvetít, mások tevékenységéről is gondolkodik, rendelkezik és mindehhez kellően higgadt. Nem volt része ennek a felsorolásnak például, hogy megbízható információkkal rendelkezzen. Döntő attitűd a határozottság, mely a biztonságérzet ígéretét adja bizonytalanságban.

Természetesen ezt a veszteséglistát átrendezi és kiegészíti a krízis konkrét irányultsága. Időben és intenzitásban is mást hív elő, ha közvetlen emberélet van veszélyben, ha a szociális jólét lehetőségeit éri támadás, ha a gazdasági stabilitás inog, ha a környezeti egyensúly kerül veszélybe és egészen más, ha a kulturális integritás, vagy annak folyamata sérül.

Mi a közösségfejlesztés célja általában és krízishelyzetekben? A közösségfejlesztés arra törekszik, hogy valódi és tartós változásokat generáljon a közösségek megélt tapasztalataiban azáltal, hogy a közösségek részt vesznek a saját szempontjaikra és érdekeikre irányuló elemzésekben és cselekvésekben. Az eredmények azok a változások és eltérések, melyek a megvalósult folyamat következményeként jönnek létre.

Az eredmények több szinten azonosíthatóak:

• közösségi szint (pl. emberek életminősége, közösségi irányítás, közösségi kapacitás),
• politikai, strukturális és kormányzati szinten (pl. közösségi hálózatok és partnerségek, döntéshozók napirendjén közösségi témák jelennek meg, támogatást kapnak, gyakorlatban láthatóvá válnak a marginalizálódott közösségeket előnyösen érintő változások).

A közösségfejlesztés jelentősége a krízismunka harmadik, helyreállító szakaszában jelentkezik igazán, melyben már jóval kevesebb a figyelem és a külső segítség a településeken. Ezért különösen fontos, hogy ha már ez a katasztrófa megtörtént, tanuljunk belőle!

A közösségfejlesztési munkacsoport vezetője Kovács Edit.

Kovács Edit, közösség-, és vidékfejlesztő szakértő. Felsőfokú tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészkarán, a Szent István Egyetem Gazdaságtudományi Karán, valamint az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karán végezte.

1999-2013 között a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztályának szakmai munkatársa, majd több hazai közösségfejlesztő projekt szakértője, munkatársa. 2008-tól tagja, majd munkatársa a Gyökerek és Szárnyak Civil Fejlesztő Műhelyből alakult azonos nevű társadalomfejlesztő alapítványnak. Kurátora a Ferencvárosi Közösségi Alapítványnak és az Önkéntes Központ Alapítványnak, 2013 óta pedig a Közösségfejlesztők Országos Egyesületének elnöke.

2011-től az ELTE Társadalomtudományi Karán a „Közösségi és civil tanulmányok” mesterképzés oktatója.

Szakterületei: a lokális közösségfejlesztés, közösségi filantrópia, közösségi tervezés-, értékelés-, tanulás, a civil szervezetek alapításának és működésének támogatása, fejlesztése, közösségi gazdaságfejlesztés, közösségi befogadás elősegítése, ifjúsági közösségi munka, közösségi munka peremhelyzetben élőkkel, közösségi szolgáltatások szervezése kistelepüléseken.