A kommunikáció-elemzési munkacsoport vizsgálatának középpontjában – a Vörösiszap-kutatás 2020 kutatócsoport által meghatározott elemzési szempontokat figyelembe véve – annak elemzése áll, hogy
- a kommunikáció milyen szerepet töltött be a katasztrófát követő újjáépítés során, és
- ez milyen módon befolyásolta a katasztrófa és utóéletének társadalmi megítélését.
A kutatás mind a fő érintetti csoportok közötti, mind pedig az érintettek és a nyilvánosság közötti információáramlás vizsgálatát lefedi. Az elemzés kitér az egyes csoportok kommunikációs ismérveinek és sajátosságainak vizsgálatára és az ezek eltéréséből fakadó vélemény-, megítélés- és cselekvési különbségek megjelenítésére.
A kutatás elméleti háttere: A munkacsoport céljainak megvalósításához az elméleti hátteret a Combs-Holliday (2004) által kialakított Situational Crisis Communication Theory (SCCT)- Szituációs Válságkommunikációs Elmélet adja.
Ennek értelmében a krízisben érintett kulcsszereplők – a lakosság, önkormányzat, hatóságok, vállalatok, kormány stb. – helyzetét és megítélését alapvetően a krízis kialakulásakor és annak kezelésében betöltött szerepük határozza meg. A nyilvánosság által formált kép létrejöttében elsődleges szerep jut az információt közvetítő médiának.
Az érintettség mértékének megfelelően az egyes érintettek és csoportok az áldozat, a baleset, vagy a katasztrófáért felelős szereplő klasztereinek egyikébe kerülnek. A megítélést jelentős mértékben befolyásolja, hogy az adott érintett milyen korábbi imázssal rendelkezik, kapcsolódik-e hozzá korábbi negatív, vagy más válsághoz köthető esemény.
A kutatás során jelentős hangsúlyt adunk az időrendi változások vizsgálatának. Az összehasonlítás lehetővé teszi az egyes szereplők helyzetének és megítélésének vizsgálatát.
A változások felmérésénél jelentős mértékben támaszkodunk Ulmer – Sellnow (2002) Image Repair Theory (IRT) – Imázs Helyreállítás Elmélet keretrendszerére. Ennek értelmében a szereplők a válsághelyzeteket saját imázsuk helyreállítására, sőt gyakran megerősítésére használhatják fel. Ez a törekvés adott esetben egy összetettebb cselekvéssorozat egyik legfontosabb mozgatórugója lehet.
Módszertanilag a kutatás során három forrásra támaszkodunk.
- A témával az elmúlt 10 évben foglalkozó média releváns tartalomelemzésével a téma és az érintettek általános megítélését tudjuk felmérni.
- Ezt követően, a feldolgozás során beazonosított kulcs véleményformálók megkérdezése révén a bennük élő és általuk közvetített képről tudunk információt szerezni.
- Végül az átfogó, és a lakosság megkérdezésén alapuló, munkacsoport szintű kutatásban elhelyezett célzott kérdések révén az érintettekben kialakult kép felmérésére nyílik lehetőség.
A kommunikáció elemzési munka lezárásaként a három adatbázisból származó információ feldolgozása és integrálása révén képet kapunk a közösség fejében élő „vörösiszap-kép” tartalmáról.
Mindez hozzájárul ahhoz, hogy az ipari-, természeti katasztrófa pontos társadalmi vonatkozásait fel lehessen mérni és meg lehessen fogalmazni a hasonló helyzetek kommunikációs kezelésének fontos tanulságait.
A munkacsoport vezetője Sarlós Gábor.
Sarlós Gábor, kommunikációkutató és tanácsadó. 1986-ban közgazdászdiplomát, majd 2014-ben az ELTE Társadalomtudományi Karán Ph.D. fokozatot szerzett szociológiából.
Akadémiai pályafutását megelőzően saját tulajdonú stratégiai kommunikációs tanácsadó cégének vezetőjeként számos magyarországi és nemzetközi üzleti és nonprofit kampányt irányította.
Tanított az angliai Wolverhampton egyetem médiatanszékén, majd a Worcester Business Schoolban üzleti és társadalmi kommunikációt. 2017. és 2019. szeptembere között az ausztrál RMIT vietnámi egyetemének kommunikációs szakirányvezetője volt.
Kutatási területei: a klímaváltozáshoz, a fenntarthatósághoz, az energiafelhasználáshoz és az ipari kockázatokhoz kapcsolódó szervezeti viselkedés és azok társadalmi kommunikációjának területe.