A Vörösiszap-kutatás 2020 kutatócsoport missziója, hogy interdiszciplináris kutatási megközelítéssel – különböző szakmai területek vezető kutatóinak összefogásával – megmutassa azt, hogy a katasztrófát elszenvedett helyi közösségek cselekvőképes megmaradásában milyen tényezők játszottak szerepet. Továbbá, a segítőbeavatkozásoknak – a katasztrófavédelemnek, az adományozásnak és újjáépítésnek, az egészségügyi, szociális, gazdaságfejlesztési és igazságügyi intézkedéseknek – milyen hosszú távú hatásai voltak.

Meggyőződésünk, hogy feltárt eredményeink a vörösiszap-katasztrófa 10 éves évfordulóján méltó módon hozzájárulnak a történetek és hatásainak értékeléséhez, valamint a hasonló, jövőbeni kockázatok csökkentéséhez, a társadalom egyéni és közösségi felkészültségének erősítéséhez.

Bartal Anna Mária | Ferencz Zoltán | V. Komlósi Annamária | Fodor János | Kovács Edit | Kecskés Gábor | Sarlós Gábor

Bartal Anna Mária, szociálpolitikus-szociológus. A Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolán 1988-ban gyógypedagógus-logopédus tanári, majd 1993-ban az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetében szociálpolitikus diplomát szerzett. Ph.D. disszertációját 1999-ben védte meg az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet – Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem doktori iskolájában.
2002-2012 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Tanszékén volt egyetemi docens, és a „Civil társadalom – nonprofit szektor szociológiája” szakirány vezetője. 2012-2016 között az államigazgatásban és a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott vezető tanácsadóként. Jelenleg független nonprofit szakértőként és tanácsadóként dolgozik.
Számos szociálpolitikai, szociológiai és nonprofit kutatás vezetője és résztvevője volt, aminek eredményeképpen kilenc könyve, öt tankönyve és több tanulmánya jelent meg. 2013-ban vezetője volt a „Vörösiszap-katasztrófa társadalmi hatásvizsgálata” című kutatásnak Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely településeken, melynek eredményei a 2015-ben kiadott „A vörösiszap-katasztrófa társadalmi hatásai” című könyvben jelentek meg.
Kutatási területei: humanitárius segítségnyújtás, a magyar nonprofit szektor és az önkéntesség, valamint az önkéntes-motivációk vizsgálata és fejlesztése.

Ferencz Zoltán, közgazdász. A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 1993-ban politológusként végzett. 2002-ben szociológiából Ph.D. fokozatot szerzett az ELTE Társadalomtudományi Karán.
A Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi adjunktusa, és a (korábbi MTA) Társadalomtudományi Kutatóközpontban tudományos munkatárs.
Több kutatásban vett részt, amelyek a természeti katasztrófák társadalmi hatásait, a kockázat felfogásokat, az alkalmazkodási stratégiákat vizsgálták Magyarországon és Európában. 2013-ban vezetője volt a „Vörösiszap-katasztrófa társadalmi hatásvizsgálata” című kutatásnak Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely településeken, melynek eredményei a 2015-ben kiadott „A vörösiszap-katasztrófa társadalmi hatásai” című könyvben jelentek meg.
Tagja a Magyar és az Európai Szociológiai Társaságnak.
Kutatási területei: kockázat-elemzés, környezet szociológia, ezen belül is kiemelet az árvizek, radioaktív hulladék, élelmiszer biztonság, fenntarthatóság, klímaváltozás, valamint a társadalmi jövőkép vizsgálata.

V. Komlósi Annamária, pszichológus és egészségfejlesztő szakpszichológus. Végzettségeit az ELTE Bölcsészettudományi, majd Pedagógiai Pszichológiai Karán szerezte. Előbb bölcsészettudományi doktor, majd 2005-ben Ph.D. fokozatot szerzett pszichológiából.
Az ELTE PPK Pszichológiai Intézet Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszékének címzetes egyetemi tanára, a „Tanácsadó szakpszichológus”, valamint a „Katasztrófa- és kríziskezelő szakpszichológus” képzések oktatója.
Az Magyar Pszichológiai Társaságban a Katasztrófapszichológiai Szekciónak alapítója és jelenlegi elnöke. Az Európai Pszichológiai Társaság Krízis-, Katasztrófa- és Trauma-pszichológiai állandó bizottságában Magyarország képviselője. A Pszichológusok Szakmai Etikai Bizottságának húsz éven át volt tagja.
Kutatási területei: az egészséges és patológiás személyiségműködés: kreativitás, megismerési stratégiák, én-szerveződés, depresszió, megküzdés, kockázatvállalás, önértékelés, krízis-kezelés. Számos szakmai és népszerűsítő publikáció szerzője.
Katasztrófapszichológiával 2010 óta foglalkozik elméleti és gyakorlati szinten is. Először a 2010. tavaszi Észak-magyarországi árvíz idején volt önkéntes szakmai segítő. A vörösiszap katasztrófa idején a Kormányzati Koordinációs Bizottság Tudományos Tanácsának hivatalos megbízásával az Egészségügyi Munkacsoporton belül a Pszichológiai Csoport munkáját szervezte, koordinálta. A katasztrófa első hetétől kezdődően három éven át járt le rendszeresen a helyszínre, ahol a koordináción túl, önkéntes pszichológiai segítő munkát is végezett.

Fodor János, lelkipásztor, plébános. Az Egri Érseki Hittudományi Főiskolán lelkipásztori szakon, majd a Debreceni Református Egyetemen pasztorál pszichológus végezettséget szerzett. 2012-ben Ausztriában, a Grazi Karl-Frazens Egyetemen pasztorál teológus szakon kapott doktori fokozatot.
2010 október 4.-től Kolontáron és Devecserben az iszapkatasztrófánál mint lelkigondozó, majd 2011-től-2017-ig a települések plébánosa volt. 2013-tól a Veszprémi Hittudományi Főiskolán docensként, 2016-tól a Győri Hittudományi Főiskolán és 2019-ben az ELTE Pszichológiai Intézetében óraadó tanárként is dolgozik.
Tagja a Magyar Pszichológiai Társaságnak és a Magyar Családterápiás Egyesületnek.
Kutatási területei: a diakónia, katasztrófa lelkigondozás, kiégés, valamint a szupervízó területei. 2007-2008 között Land Steiermark KIT csoportjának volt a tagja, majd 2009-től Magyar Máltai Szeretetszolgálat krízisintervenciós csoportjában tevékenykedett.

Kovács Edit, közösség-, és vidékfejlesztő szakértő. Felsőfokú tanulmányait a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészkarán, a Szent István Egyetem Gazdaságtudományi Karán, valamint az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Társadalomtudományi Karán végezte.
1999-2013 között a Magyar Művelődési Intézet Közösségfejlesztési Osztályának szakmai munkatársa, majd több hazai közösségfejlesztő projekt szakértője, munkatársa. 2008-tól tagja, majd munkatársa a Gyökerek és Szárnyak Civil Fejlesztő Műhelyből alakult azonos nevű társadalomfejlesztő alapítványnak. Kurátora a Ferencvárosi Közösségi Alapítványnak és az Önkéntes Központ Alapítványnak, 2013 óta pedig a Közösségfejlesztők Országos Egyesületének elnöke.
2011-től az ELTE Társadalomtudományi Karán a „Közösségi és civil tanulmányok” mesterképzés oktatója.
Szakterületei: a lokális közösségfejlesztés, közösségi filantrópia, közösségi tervezés-, értékelés-, tanulás, a civil szervezetek alapításának és működésének támogatása, fejlesztése, közösségi gazdaságfejlesztés, közösségi befogadás elősegítése, ifjúsági közösségi munka, közösségi munka peremhelyzetben élőkkel, közösségi szolgáltatások szervezése kistelepüléseken.

Kecskés Gábor, jogász, tanulmányait az ELTE Jogtudományi Karán 2006-ban végezte, majd ugyanitt 2012-ben Ph. D. fokozatott szerzett az állam- és jogtudományokból.
2006-tól az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetének (és elődintézményének) kutatója, illetve 2009 és 2017 között tudományos titkár. Jelenleg tudományos munkatársként dolgozik az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetében.
2006 óta nemzetközi jogot, nemzetközi környezetvédelmi jogot tanít a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karán. 2017. szeptembertől a Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Karának tudományos és nemzetközi ügyekért felelős dékánhelyettese.
Tagja a Nemzetközi Jogi Egyesület Magyar Tagozatának, a Nemzetközi Nukleáris Jogi Társaságnak, a Magyar ENSZ Társaságnak és az MTA Köztestületének. Több hazai szakfolyóirat szerkesztőbizottságának is tagja. 2011-ben az MTA Környezetvédelmi Tudományos Ifjúsági Pályadíjában részesült.
Kutatási területei: nemzetközi jog, nemzetközi környezetvédelmi jog, nukleáris jog.

Sarlós Gábor, kommunikációkutató és tanácsadó. 1986-ban közgazdászdiplomát, majd 2014-ben az ELTE Társadalomtudományi Karán Ph.D. fokozatot szerzett szociológiából.
Akadémiai pályafutását megelőzően saját tulajdonú stratégiai kommunikációs tanácsadó cégének vezetőjeként számos magyarországi és nemzetközi üzleti és nonprofit kampányt irányította.
Tanított az angliai Wolverhampton egyetem médiatanszékén, majd a Worcester Business Schoolban üzleti és társadalmi kommunikációt. 2017. és 2019. szeptembere között az ausztrál RMIT vietnámi egyetemének kommunikációs szakirányvezetője volt.
Kutatási területei: a klímaváltozáshoz, a fenntarthatósághoz, az energiafelhasználáshoz és az ipari kockázatokhoz kapcsolódó szervezeti viselkedés és azok társadalmi kommunikációjának területe.