Az egészségi (fizikai és pszichés) hatásokat kutató munkacsoport tevékenységének célja –kapcsolódva a Vörösiszap-kutatás 2020 kutatócsoport által felállított kutatási feladatokhoz –, hogy

• az egyéni- és közösségi jóllétet, valamint
• a rezilienciát (a rugalmas ellenálló képességet)

segítő és gátló folyamatok fizikai-pszichés aspektusaira irányuló vizsgálatokkal járuljon hozzá a komplexebb összefüggések feltárásához.

Meggyőződésünk, hogy csak több szakterület perspektívájából együtt vizsgálódva tárhatók fel azok az összefüggések, amelyekből kiviláglik, hogy mi minden segítette vagy gátolta az egyéni, közösségi és intézményi rehabilitálódást (talpra állást, megújulást), az optimális testi-lelki egészségi állapot helyreállását. A nemzetközi szakirodalmat, valamint a korábbi nagyobb szabású szociológiai, és egy kisebb kérdőíves pszichológiai vizsgálat tapasztalatait kamatoztatva több szakmai terület képviselőivel együttműködve alakítjuk most úgy a testi-lelki egészségre vonatkozó kutatási kérdéseinket, hogy a katasztrófa hatásait több nézőpontból is elemezni tudjuk.

A vizsgálatokat megalapozó korábbi tapasztaltok. A jelen munkacsoport – klinikai egészségfejlesztő, teológus és pszichológus – tagjai rögtön a vörösiszap-katasztrófa bekövetkezte után megkezdték igen differenciált munkájukat Devecserben: a sürgősségi lelki segítségadástól kezdve, a tanácsadáson és a pszichoterápiás ellátáson át a közösségmegőrző/közösségfejlesztő csoportok szervezéséig. Mindezt a helyi intézményekkel, szervezetekkel (önkormányzat, családsegítő, iskola, egyház, körzeti orvosok, szeretetszolgálatok, nyugdíjas klub) egyeztetve tették, azt vallva, hogy a tragédiát elszenvedett települések és a településen élő egyének jóllétének és jól-működésének támogatása csak interdiszciplinárisan – a helyreállításért felelős összes szakember együttműködése mellett lehet hatékony.

A vörösiszap-katasztrófa utáni második évtől kezdve egy a helyszínre telepített pszichológus látta el a pszichológiai segítséget kérőket, közel három évig. A harmadik évben egy kérdőíves vizsgálatot is végeztünk a helyszínen, amelyben a közvetlenül és közvetetten érintett személyek akkori fizikai és lelki egészségi állapotát, közérzetét, helykötődését, kapcsolati rendszerét, terveit vizsgáltuk.

Jelen vizsgálat alapvetései. A vörösiszap tragédia radikálisan megváltoztatta az érintettek életét. Költözések, korábbi kapcsolati formák megváltozása, munkahelyek elvesztése, a kártalanítás jogi és pénzügyi folyamatai, a fizikai és ideológiai környezet megváltozása stb. mind kihatással lehettek arra, hogy a közvetlenül és közvetetten érintett lakosság mennyire, és milyen gyorsan volt képes regenerálódni.

A katasztrófák rövid- és hosszú távú hatásaival foglalkozó nemzetközi szakirodalom számos adalékkal szolgál arról, hogy ezek a fent említett tényezők milyen módon és milyen súllyal befolyásolják a rehabilitációs folyamatokat. A terepen végzett szakmai önkéntes munkánk során szerzett tapasztalataink és a 2012-ben elvégzett kérdőíves vizsgálatunk, valamint más szakterületek kutatóinak publikációi a vörösiszap tragédiáról, megerősítették azt a szándékunkat, hogy a fent említett hatótényezőket több szakterület kutatóival együtt szeretnénk vizsgálni. Meggyőződésünk, hogy csak így látható át, hogy milyen kölcsönhatásban van egymással a sokféle hatótényező. Azt reméljük, hogy az eredményeink nyomán javaslatot tudunk adni arra, hogy milyen intervenciók segíthetnék már kezdettől az egyes emberek és a települések, mint közösségek reziliencia potenciáljának támogatását, és a sikeres rehabilitációt.

A több szakterületet összefogó kutatás eredményeitől azt várjuk, hogy többet fog jelenteni egy objektív tényfeltárásnál. Bízunk abban, hogy az eredményeink alapján bármilyen jövőbeli katasztrófa optimális kezeléséhez javaslatokat is fogunk tudni megfogalmazni a döntéshozók, illetve az intervenciókban szerepet kapó szakemberek számára.

Az egészségi (fizikai és pszichés) hatásokat kutató munkacsoport résztvevői: V. Komlósi Anna Mária és Fodor János.

V. Komlósi Annamária, pszichológus és egészségfejlesztő szakpszichológus. Végzettségeit az ELTE Bölcsészettudományi, majd Pedagógiai Pszichológiai Karán szerezte. Előbb bölcsészettudományi doktor, majd 2005-ben Ph.D. fokozatot szerzett pszichológiából.

Az ELTE PPK Pszichológiai Intézet Személyiség- és Egészségpszichológiai Tanszékének címzetes egyetemi tanára, a „Tanácsadó szakpszichológus”, valamint a „Katasztrófa- és kríziskezelő szakpszichológus” képzések oktatója.

Az Magyar Pszichológiai Társaságban a Katasztrófapszichológiai Szekciónak alapítója és jelenlegi elnöke. Az Európai Pszichológiai Társaság Krízis-, Katasztrófa- és Trauma-pszichológiai állandó bizottságában Magyarország képviselője. A Pszichológusok Szakmai Etikai Bizottságának húsz éven át volt tagja.

Kutatási területei: az egészséges és patológiás személyiségműködés: kreativitás, megismerési stratégiák, én-szerveződés, depresszió, megküzdés, kockázatvállalás, önértékelés, krízis-kezelés. Számos szakmai és népszerűsítő publikáció szerzője.
Katasztrófapszichológiával 2010 óta foglalkozik elméleti és gyakorlati szinten is. Először a 2010. tavaszi Észak-magyarországi árvíz idején volt önkéntes szakmai segítő. A vörösiszap katasztrófa idején a Kormányzati Koordinációs Bizottság Tudományos Tanácsának hivatalos megbízásával az Egészségügyi Munkacsoporton belül a Pszichológiai Csoport munkáját szervezte, koordinálta. A katasztrófa első hetétől kezdődően három éven át járt le rendszeresen a helyszínre, ahol a koordináción túl, önkéntes pszichológiai segítő munkát is végezett.

Fodor János, lelkipásztor, plébános. Az Egri Érseki Hittudományi Főiskolán lelkipásztori szakon, majd a Debreceni Református Egyetemen pasztorál pszichológus végezettséget szerzett. 2012-ben Ausztriában, a Grazi Karl-Frazens Egyetemen pasztorál teológus szakon kapott doktori fokozatot.

2010. október 4.-től Kolontáron és Devecserben az iszapkatasztrófánál mint lelkigondozó, majd 2011-től 2017-ig a települések plébánosa volt. 2013-tól a Veszprémi Hittudományi Főiskolán docensként, 2016-tól a Győri Hittudományi Főiskolán és 2019-ben az ELTE Pszichológiai Intézetében óraadó tanárként is dolgozik.

Tagja a Magyar Pszichológiai Társaságnak és a Magyar Családterápiás Egyesületnek.

Kutatási területei: a diakónia, katasztrófa lelkigondozás, kiégés, valamint a szupervízó területei. 2007-2008 között Land Steiermark KIT csoportjának volt a tagja, majd 2009-től Magyar Máltai Szeretetszolgálat krízisintervenciós csoportjában tevékenykedett.